Keresztelő
Textus: Márk 10: 14
- Bevezetés
Jézus idejében az anyák gyermekeiket a rabbikhoz vitték azért, hogy gyermekeikre Isten áldását kérjék. Milyen nagy felelősség a gyermek nevelése! Éppen ezért a szülők, különösen is az édesanyák fontosnak tartották, hogy Isten jelenléte megerősítő és gondoskodó szeretete vigyázza gyermekük életét.
Jézus nagy tömeg előtt tanította Isten országának dicsőségét, amikor az édesanyák karon ülő gyermekeikkel odamentek hozzá, hogy áldja meg gyermekeiket. Ők Jézusban valóságos Istent láttak, így még inkább fontos volt számukra az Ő áldása. Csakhogy ezt a jelenetet a tanítványok félreértették, és a Mester méltóságának tiszteletben tartása miatt, el akarták küldeni őket. Jézus meglátta ezt a jelenetet, és így szólt: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa" (Márk 10:14).
- Jézus meghív
Jézus nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy Ő szolgáljon és életét adja váltságul másokért (Márk 10:45). Vagyis Jézus eljött a szegényekhez, a betegekhez, a csonka-bonkákhoz, mindazokhoz, akik életükben szükséget éreznek. Így eljött az édesanyákhoz, sőt a gyermekekhez is. Mindenkihez jött, aki szívével, lelkével és teljes elméjével szereti és befogadja az Ő szeretetét. Azt a szeretetet, ami előbb volt mindennél. Előbb volt a fogantatás pillanatánál, a születésnél, mert már akkor is közelségében tudott benneteket, amikor mit sem tudtatok róla. Mert Jézus újra és újra, folyamatosan, szüntelenül hív minden embert. Jézus meghívott benneteket, amikor elkészítette szívetekben a vágyódást a Vele való találkozásban. Már hetekkel, hónapokkal ez előtt beszéltetek a keresztelőről, készültetek lelkileg, hogy a mai ünnepi órában gyermeketeket Isten szövetségébe fogadjuk, és készültetek testben is, amikor ünnepi ruhát öltöttetek, hogy Isten színe elé járulhassatok. Jézus meghívott titeket, hogy mostantól Ővele együtt éljetek.
-
Jézus megölel
A tanítványok el akarták küldeni az anyákat, Jézus pedig meghívja őket. Abban a jelenetben egy csodálatosan szép kép ábrázolódik ki, hiszen Jézus utánuk szól a szülőknek, majd magához öleli a gyermekeket. Ebben az ölelésben benne van az Isten és az ember szeretete, mely a Fiúban átélhető lett. Ez az ölelés a mai napban a keresztség valóságos cselekménye. Mert hisszük és valljuk, hogy a vízzel való megmosatás nem csupán rítus, vagy ünnepi cselekedet, hanem benne van az Atyaisten teremtő ereje, a Fiúisten bűnöket megbocsátó kegyelme, és a Szentlélek Isten közösséget megteremtő készsége. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a keresztség ünnepi szertartása, Istennek átölelő, és megtartó szeretetében válik teljessé. Ami a mai napon a tiétek és a ti gyermeketeké, akinek ígéretet tett, hogy vele marad minden napon a világ végezetéig (Máté 28: 20). Ez az Isten ölelése.
-
Jézus megáld
Miután Jézus magához hívta a gyermekeket, átölelte őket, majd kezét rájuk téve, megáldotta a kicsiket. Ez a kézmozdulat magában hordozza a teljességet. Azt a gondoskodást, ami nem önmagáról szól, hanem a másikért lobog. Azt az odaadást, amely soha el nem múlik, és legfőképpen azt a szeretetet, amely magát nem kímélve elment egészen a keresztig. Jézus megáldotta a gyermekeket, és hozzájuk hasonlította Isten országát. Hiszen aki gyermeki hittel el tudja venni az Isten szeretetét, az örökli az Ő országát. Mert meg tud állni tisztán, önzetlenül, hálás szívvel az erősebb, a nagyobb hatalom előtt. Jézus ezt a kegyelmet adta, és a gyermekekben látta a feltétel nélküli elfogadás szép ajándékát. Ez az ajándék, a mai napon a ti gyermeketeké is, akit Jézus meghívott a Vele való közösségre, megölelt a keresztség ünnepi órájában, és kezét fejére téve megáldotta őt.
Ennek az áldásnak a felelősségét azonban ti is hordozzátok, kedves szülők, keresztszülők. Hiszen a gyermek annyit érzékel a világból, amennyit ti megmutattok, ahogyan ti átadjátok számára. Ezért úgy neveljétek és vezessétek őt életének fejlődésében, hogy a ti életeteken keresztül megláthassa a szerető Isten orcáját! Vagyis úgy éljétek életeteket, hogy meglássa bennetek az Isten békességét. Azt a békét, örömöt, áldást és lelki gazdagságot, amelyet életében, családja körében, és nem utolsó sorban a hívek közösségében (a gyülekezetben), szabad akaratából gyakorolhat. Ehhez a szolgálathoz adjon az élő Isten teljességet, hogy megmaradjatok hűséggel az Ő szeretetében! Ámen
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 20, összesen: 214864